Four Finger and the world

 6nap…..

Szerencsénkre az beígért huhogás és éjszaki rémíszgetés elmaradt így nyugodtan tudtunk aludni a sátorba. Reggel az eligazításnál jókedvű de nagyon fáradt emberek beszélgettek. Itt még a második helyen voltunk a reggel kitett lap szerint, sokan írták egyéb fórumokon hogy a verseny már Európában eldőlt de szerencsére ez nem így volt hiszen akkor a 2 hely lenne a mienk J.  

Sajnos a versenylapok osztásánál kiderült hogy ma is rengeteg kilométer vár ránk. Az egész futamra jellemző sajnos hogy a limitidőt képtelenség volt betartani a sebesség korlátok miatt hiszen ha csak egy feladatot és nekiállt megkeresni a csapat akkor már biztos kikésik. Így szomorúan de tudomásul vettük hogy ma sem fogunk beérni világosban. A GPS pontok beírását követően megálltunk fotózni egy kicsit a horrorfilm díszletei között.

Pár jó kép és már épp indultunk volna tovább csak még gyorsan átfutottam a pontokat a laptop térképen. Szerencsénkre azonnal láttam hogy az egyik későbbi pont koordinátája oda mutatott ahol álltunk pontosabban pár méterre mellénk. A kútfej típusára voltak kíváncsiak a szervezők. Így gyors fotó és felcsendült a profi zenéje miközben kikanyarodtunk az útra. Sajnos a felhőtlen 90km/h száguldás nem tartott sokáig hiszen a következő feladat egy sziklás hegy felé mutatott ami kocsival megközelíthetetlen volt. Így a már jól megszokott reggeli séta következett. Itt több csapat összefutott megint és keresgélte a pontot. A Safety Car egyik tagja történetesen hölgy tagja nagyon csúnyán elesett, külső szemlélő számára nagyon csúnya és hatalmas esés volt, de a hölgy egy igazi G Jane ügyességével talpon termett és folytatta a keresést.

Egyébként itt kívánom megjegyezni, hogy le a kalappal a futam Női résztvevői között. Hatalmas kihívás nőként részt venni egy ilyen versenyen. Minden tiszteletem és elismerésem mindenkinek.  A feladat megtalálása nem okozott nehézséget viszont a reggeli hirtelen torna megint csak megdolgoztatta a szervezetünket, így kicsit lihegve, de boldogan folytattuk az utunkat tovább. Egy ideig viccelődve, zenét hallgatva folytattuk az utat és élvezve a pihenést. Később az egyik pontnál egy kis falu felett elhelyezkedő kihalt faluban kellett pontot keresnünk. Első körben megpróbáltunk eljutni kocsival a pontig de hamar kiderült hogy csak keskeny gyalogutak vezetnek oda. Így megint megkezdődött a séta. Társam addig a hegyet megkerülve lement a „parkolóba” és ott várt. A kellemes séta meghozta gyümölcsét hiszen elsőként találtam meg a LOSt City feliratot az egyik számolós pontnál. Tudjátok néha úgy vannak megadva feladatok hogy egy bizonyos koordinátától x méterre és x fokra találhatod meg a feladatra a választ. Így ezzel kezdtem, mert a másik pontot nagyon sokan keresték már így nehéz lett volna azt észrevétlenül megtalálni. Az észrevétlen  fotó és jegyzetelés után lementem a többiekhez keresni a pontot én is.

Nagyon szép helyen feküdt el ez a valaha virágzó falucska, hatalmas kaktuszok és sziklák övezte területen. Sajnos 20perc keresgélés után feladtam és lesétáltam a kocsihoz, döntésemhez nagyban hozzájárult az is hogy belekalkuláltam a későbbi cél közeli feladatokat is amiket nem lett volna jó sötétben keresgélni. Később kiderült hogy jól döntöttem hiszen a feladat nem lett meg egy csapatnak sem, valószínűleg a sok esőzés következtében a támfal amire felfesthették ledőlt. Kicsit feszengve és reménykedve hogy nem követtünk el hibát haladtunk tovább az óceánpart felé. Hamarosan megint egy kis vízátkelés volt napirenden, itt több szervező és fotós is várt minket, hogy dolgozzanak a sajtónak is kicsit. Később az utat egy vízmosás keresztezte itt egy kicsit technikáznunk kellett de gyorsan átjutottunk rajta.

Folytattuk az utat és kicsit pihentünk az aszfalton. Elértünk egy feladatot ahol egy lengyel csapat is bőszen keresgélt. Itt azonnal gondoltam hogy a feladat egy hatalmas betoncső tetején van de nem másztam fel azonnal mert nem akartam megmutatni megint más csapatoknak a megoldást. Egy ideig úgy csináltunk mintha keresgélnénk aztán láttuk hogy az egyik lengyel felmászik a csőre és megtalálja a feladatot. Természetesen rögtön észbe kapott és rájött ha észre vesszük mi is megtaláljuk. Így a leg nemesebb egyszerűséggel ráült a feladatra. Egy darabig hagytuk, hogy hagy tetsszen neki hogy átvert minket és az időközben oda érkező volt csapattársaimat Hansékat. De egy idő után unalmassá vált a dolog. Így úgy tettünk mintha elmennénk onnan. Amikor látták hogy elindulunk a srác is leugrott a feladatról és gyors tempóban elhúztak. Mi szépen lelassítottunk és visszamentünk feladatot fotózni.

Sajnos egy kis időnk elment erre a hülyéskedésre, de nem akartuk elvenni az örömüket. Hansnak később elmesélve a történetet más véleménye volt a dologról és szerencséje volt a lengyel srácnak hogy lebeszéltem Hans cimborát az ökle és a srác feje közti kemény kontaktusról.  A következő feladatok egyszerűek voltak bár itt említést kell tennem egy dologról ismét. Sajnos rengeteg feladat volt félreértelmezhető illetve akár több jó megoldásos. Ebből rengeteg vita adódhatott a versenybírók és a csapatok között. Volt olyan csapat aki gyakorlatilag 3órán keresztül az egész napot végig óvta így elvéve sok pontot más csapatoktól akik helyesen oldották meg a feladatot.  Az egyik pontnál számokat kellett összeadni. Itt próbáltak cselezni a pályaírók és befújtak még egy számot a víztározó egyik alsó kisablakába is. Rajtunk szerencsére nem fogtak ki de sok csapat nem ellenőrizte azt.  Sietősre vettük a tempót és a megengedett legnagyobb sebességgel haladva iparkodtunk a mikró írásos feladathoz. Aki még nem keresett egy kb 10méter magas fán mikró írást annak mindenképpen ajánlom. Jó ideig keresgéltük de szerencsére az évek és a rutin J segített nekünk így még világosban megtaláltuk a feladatot.

Újfent vidáman haladtunk tovább a tengerparton amikoris gyönyörű látvány tárult elénk. Csodálatos látvány a naplemente az óceán parton. Itt társamnak hihetetlen honvágy érzése lett és kérte álljunk meg 10 percre megnézni a naplementét. Ez a 10 perc teljes csendben telt el. Mindenki végiggondolta az élet nagy dolgait miközben a nap másodpercek alatt eltűnt a horizontról. Gyönyörű és felemelő érzés volt…  

Szépen megnyugodva és kicsit csendesebben haladtunk tovább az esti cél felé. Itt társam nagyon mélypontra került de szerencsére ez másnapra egy kiadós alvásnak „6óra” köszönhetően elmúlt. A verseny nagyon nehéz főleg ha keveset alszol, itt nem csak a kocsi a sofőr, és a navigáció a lényeg, hanem a kitartás, fáradhatatlanság is fő tényező.  Sajnos a camping nyújtotta ingyenes étkezésről lemaradtunk, de az alvás fontosabb volt mint az étkezés. Az esti táborhelyre érkezve a versenybírók ellenőrizték a kicserélt SRTU készülékünket. így nyugodtan pihenhettünk le várva a folytatást.  

Four Finger Team number 18