Four Finger and the world

Utazások során az észrevett érdekességek, történetek a nagyvilágban .

Friss topikok

  • fourfinger: Egy pár elkapott pillanat átdolgozva HDR képekbe a Budapest Banjul kulturmisszió útja során készü... (2012.04.21. 12:56) Budapest Banjul HDReams válogatás

HTML doboz

Kategóriák

HTML

2011.02.20. 20:21 fourfinger

Budapest Bamako 2011 azaz út a győzelemig 10nap... a dűnék fogságában

 10Nap.

A reggel hidegvolt a sivataghoz képest. Első dolgom volt megnézni az ivecot, hátha csak álmodtam az egészet. De sajnos az összetört autó látványa biztosított róla hogy megtörténtek az események. Az este még el kellett vinni szegény barátomat kórházba, mert belső vérzés gyanúja állt fent. Sajnos további hírek nem szóltak róla így kicsit szorongva vágtunk neki az etapnak. Eligazítást követően gyorsan bepötyögtük a koordinátákat a gépekbe és nekilódultunk. Hamar kiderült, hogy pár nappal előbb miért kellett pár feladatnak a megoldását elmenteni magunknak. Ezek a megoldások számok voltak, amik most hiányos koordináták pótlásához kellettek. Szerencsére megvoltak a számok így gyorsan összeszedtük a közeli pontokat és indultunk is lefelé Mauritannia belsejébe.

A nap folyamán velünk jött az RTL riportere is aki ugyan túlsúlyt jelentett számunkra de mivel minden lehetséges holminktól megszabadultunk hála az aszisztance autóknak, nem jelentett különösebb hátrányt a plusz személy.  A nap folyamán több csapattal előzgettük egymást és mivel elég sokat kellett piszteken haladni végre kicsit száguldozhattunk is a behatárolt értékeken belül. Az egyik feladatnál hozzánk csapódott Ricsi is aki a bamako nagy hőse is egyben hiszen egyedüli motorosként vág neki minden évben a versenykategóriának. 

Sikerült pár remek felvételt is készíteni róla amint dűnézik kicsit. Hihetetlen élvezettel motorozik össze vissza szinte dupla annyi kilométert megtéve mint kéne. Látszik hogy élvezi nagyon amit csinál és bizonyos szakaszokon le a kalappal előtte. Régi álmom nekem is egyszer motorral végignyomni a bamakót de a hátam és a térdeim nem hiszem hogy bírnák már. Két csapat is hozzánk verődött a nap folyamán, hiszen a dűnék között nem jó és, nem  is biztonságos egyedül autókázni. Együtt érkeztünk meg a homokos utakon haladva egy halászfaluhoz, ahol a főnök nevét kellett kideríteni. A kamerás emberünk gyorsan kiugrott és elkezdte filmezni a feladat megoldását, de felszólították hogy hagyja abba azonnal. Mint kiderült az egyik épület mögött volt egy komplett rendőrségi és vám épület hatalmas látcsövekkel, amikkel az óceánt fürkészték. Elnézést kértünk és miután kiderítettük a főnök nevét hamar kocsiba vágtuk magunkat és elrobogtunk a faluból.  Hamarosan kiderült hogy Ricsinek elfogy a benzinje és ezért vissza kell mennie a környék egyetlen kútjához tankolni. Így mivel nem akartuk magára hagyni a sivatagban kénytelenek voltunk vissza menni vele. Sokan nem értették miért robogunk szembe, biztos eltévedtünk gondolhatták magukba J Miután megérkeztünk a kúthoz kiderült hogy a gázolaj tankolása átmenetileg szünetel mert elfogyott a nafta. Miután a kis kerülő miatt nekünk is kellett az anyag kénytelenek voltunk megvárni még megérkezik a tanker. Egy fél órás beszélgetéssel egybekötött várakozás után  hatalmas üdvrivalgás fogadta a bekanyarodó tartálykocsit. Pár perc és már ömlött is a gázolaj a várakozó autókba. Miután feltöltöttük a készleteket úgy döntöttünk, hogy behozzuk a lemaradást és légvonalban átvágunk a hatalmas dűnéken. Az egyik csapat aki hozzánk csapódott kénytelen volt feladni az aznapi verseny egy részét mert rugótörésük volt és így nem lehetett bevállalni a sivatagot. 

A hatalmas sárgaság mindent elborított, nyeltünk egyet miközben felcsendült a profi jól megszokott zenéje és nekivágtunk életünk egyik legjobb kalandjának. Az elején óvatosan kóstolgattuk a dűnéket hiszen társam nem volt szakavatott a sivatagi vezetésben.  Hihetetlen tanulékonysággal fogadta be az instrukcióimat és hamarosan már a több méter magas homokhegyek sem jelentettek akadályt.  Nagyon nagy élvezetben és szorongásban volt részünk közben. Természetesen a legjobban attól féltünk hogy elakadunk és ránk esteledik a sivatagban. Aki autózott már a dűnék között az tudja hogy a sötétség beállta után az életével játszik aki megy tovább. Némelyik homokfal túloldala szinte egyenes falat képez ahonnan akár több métert is zuhanhat az ember, továbbá a navigációt is el lehetetleníti az éjszaka. A lehető legnagyobb és legbiztonságosabb tempóval haladtunk a dombok között. Velünk volt a Szlovén csapat is szintén három gyémántos autóval. Folyamatosan figyelnünk kellett egymásra mert a homokdombok között hamar elveszíti egymást  az ember. Hosszú és gyors autózás után egy dűne tetején hirtelen fékeznünk kellett. Túlságosan oldalra tartva érkeztünk meg a csúcsra és így felborulhattunk volna. Természetesen azonnal elásta magát az autó és már állhatunk is neki kicsit lapátolni. Szerencsére hamar kikotortuk a homokot és egy erős lökéssel nemes egyszerűséggel lelöktük a kocsit a dombról.

Miután autókáztunk tovább kicsit lihegve a hirtelen testmozgástól egyszer csak arra lettünk figyelmesek hogy eltüntek a szlovének mögülünk. Pár másodperc múlva szóltak is a cb-n hogy elakadtak. Vissza siettünk hozzájuk és segítettünk kitolni őket. Majd gyorsan folytattuk az utat mert lassan kezdett sötétedni az égbolt. Egy gyors szakasz után egy hatalmas dűnén kellett átugratnunk amikor a szlovének megint elakadtak.  Itt már nagyon kellett vissza sietni gyalog mert kocsival már nem tudtunk vissza menni azon az úton ahol átértünk. A helyzet kicsit komolyabb volt sajnos mert nagyon elásták magukat mire oda értünk. Azonnal elővettük a kocsiból a kipufogóra rögzíthető air jack párnát és felemeltük az autót vele. A műanyag homokvasakat bedobáltuk a kerekek alá és a kocsit tolva gyors gázadással sikerült elindulniuk. Megállni nem  lehetett ezért a homokműanyagot és a jacket kézben vittük utánuk J Itt már erős szürkület fogadott minket. Gyorsan felszaladtam az előttünk tornyosuló homokfal tetejére és elégedetten konstatáltam hogy ez bizony az utolsó dűne. Utána már sík terület fogadott minket. Így szerencsésen kikecmeregtünk a sivatag dűnéi közül.

A motoros Ricsi aki közben előre ment várt minket egy feladatnál hiszen ezt beszéltük meg. Így tudtuk hogy nem maradt a homok fogságába sehol. Gyorsan lefotóztuk az ezeréves mercedest és indultunk is a táborhely azaz a BB Beach felé. A parthoz levezető út előtt még ki kellett fizetni a nemzeti park belépőt és megszámolni a napelemet azután zúztunk is lefelé a partra, hogy a dagály előtt elérjük a tábort. Szerencsére ezt sikeresen teljesítettük, és a sötétben gyorsan összedobált ismét fura alakzatot felvett sátorba nyugovóra térhettünk. Az egyik legszebb nap után úgy éreztük legyőzhetetlenek vagyunk J

Four Finger Team Number 18

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://fourfinger.blog.hu/api/trackback/id/tr32675471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása