Four Finger and the world

Utazások során az észrevett érdekességek, történetek a nagyvilágban .

Friss topikok

  • fourfinger: Egy pár elkapott pillanat átdolgozva HDR képekbe a Budapest Banjul kulturmisszió útja során készü... (2012.04.21. 12:56) Budapest Banjul HDReams válogatás

HTML doboz

Kategóriák

HTML

2011.02.21. 16:28 fourfinger

Budapest Bamako 2011 avagy út a győzelemig 13nap... a nemzeti park és az állatok

13nap

Legnagyobb szomorúságunkra a kora reggeli eligazítást követően azonnal indulnunk kellett mert nagyon hosszú nap elé néztünk. Így bánatunkra sötétben kellett elindulnunk a rózsaszín tó mellet feladatokat keresni. Az első feladat egy nagyon mély homokos részen várt minket. Itt figyelni kellett hogy nehogy elakadjunk sok időt veszítve ezzel. A kocsink teljesítménye érezhetően csökkent valamiért, aminek az okát a levegőszűrőben kerestük. Amíg én a feladatot kerestem társam kicserélte a szűrőt és a motor csodák csodájára ismét a régi volt J.

 

Hamar kiderült, hogy fogjuk még látni világosban a tavat, hiszen a feladat nem volt meg. Majdnem egy órát kerestük több csapattal együtt. Amikor feljött a nap és a látási viszonyok is jók lettek  hamar megtaláltuk a feladat helyét illetve a levert fakérget rajta egy ketté tört betűvel. Régen C betű lehetett, de ezt kikövetkeztetni nem egyszerű. Fotó és már mentünk is a közeli feladatok begyűjtésére. Ezeket hamar lezongoráztuk és már mentünk is le a partra fotózni a flamingókat. Természetesen aludtak a tó közepén egy csoportba verődve.

 

Ezután egy rázópadon haladva mentünk ki az aszfalt útra és indultunk a távolba. Hihetetlenül sok sebesség korlátozó tábla van az utakon. A logger miatt be kell ezeket tartani így nagyon lassan haladtunk. Kellemes meleg idő is fogadott minket és legnagyobb örömünkre előjött az első műszaki probléma is. A klíma egyszer csak felmondta a szolgálatot. Király J. Ezen a napon jó feladatok voltak, természetesen megint elírt városneveket kellett keresni de már annyira megszoktuk hogy simán áthidaltuk ezeket a feladatokat. Igazi poros afrikai falvacskákban voltunk végre. Szenzációsan jól éreztük magunkat ebben a furcsa világban.  Mentünk naptárat keresni egy boltba, és obamás papucsot szerezni nagy keservesen.  Nagyon kedves emberekkel találkoztunk akik nagyon segítőkészek is voltak.

Sokkal kevesebb cado szedő volt az utak mellett is szerencsére. Az egyik kis faluban végre volt szerencsén megérteni a minket a táblázaton szorosan követő 15-ös csapat metodikáját. Senki nem értette, hogy szerepelhet ilyen jól egy brigád, aki soha nem volt még ilyen versenyen. Ezen a napon megértettük a taktikájukat.

A faluban keresgélte több csapat is a feladatot. Szerencsére többünknek  sikerült szót érteni az egyik emberrel, aki látta a fát amin van egy jel. Oda is mentünk és meg is volt a fotó. Próbáltuk a legügyesebben leplezni a dolgot, de a kalauzhalakat nem lehetett lerázni.  Miután meglett a feladat, ami miatt már az egész falut végig jártuk, már a házakban is keresve, gyorsan elporoltunk onnan a következő koordináta felé. A következő dolgunk a börtönváros megtalálása volt. Itt érdekesen alakult a feladat mert a környék egyetlen börtöne Fatick ban volt. Ebben volt szerencsém meg is fordulni, de szerencsére csak látogatóként nem rabként. Hát a körülményeket tekintve senkinek nem kívánom, hogy ezekben az országokban bekerüljön a böribe.  Miközben vidáman haladtunk tovább a dög meleg autóban, természetesen az elmaradhatatlan profit hallgatva, egyszer csak feltűnt egy város tábla. Sing Sing. Na tessék. megint egy félre értelmezhető feladat. A pályaíró hihetetlenül éles logikáját követve beírtok ezt a feladathoz. Később kiderült helyesen. Bár a börtönváros nem ez volt…. Útközben találkoztunk motorosokkal, és túra kategóriásokkal akik vidáman  nevetve előztek le bennünket. Nekik nem kellett betartani a sebességi határokat, legalábbis nem volt logger a kocsijukba… Irigyeltük őket rendesen.. J Már késő délután értünk el egy hídhoz ahol több csapat is bőszen kereste a feladatot. Többen megállapították hogy a feladat hibás hiszen csak egy illetve két pöttyöt találtak meg a sablonból amivel a festést szokták csinálni a feladatnál. Mi megálltunk és szépen türelmesen vártunk a sorunkra, nem akartunk már több feladatot megmutatni senkinek sem. Mindenki játssza a saját játékát így nem akartuk elvenni a megtalálás örömét tőlük. Egy darabig csendben szemléltem a keresgélést, mert társam nem bírta tovább és neki állt, aztán elővettem a borotvámat és megborotválkoztam végre. Egy jó idő múlva szóltam hogy induljunk hagyjuk a feladatot. Természetesen eszünk ágában sem volt feladni, de mivel a másik csapat nem tágított kénytelenek voltunk elmenni onnan. Vissza mentünk a városba és feltöltöttük vízkészleteinket. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve beültem a helyi fodrász alumínium bódéjába levágatni a hajamat. Első körben csak simán nullásra akartam vágni a meleg miatt, de aztán mondtam neki hogy mit szólna egy kis punk frizurához. Ez annyira megtetszett neki hogy azonnal neki is állt és kb 20percig csiszatolta a fejbőrömet. Ezután megérkezett a barátja akinek annyira megtetszett a frizura hogy nekiállt V alakzatokat vágni a maradék hajamba. Ennek másnap a vadludak team tagjai örültek a legjobban gondolván az ő tiszteletükre vágattam ilyenre J

Miután végeztünk a fodrászattal mentünk vissza a hídhoz a feladatért. Itt a sötétben még mindig matatott az otthagyott csapat, így tovább kellett menni és egy bekötőúton félre állni.  Szerencsére nem kellett sokat várnunk és egyszer csak feltűntek a fényszórók a sötétben. Ekkor  végre vissza mehettünk a feladathoz keresgélni a töksötétben. Hamar rájöttem hogy a két-két felfestett pont között  kell keresni a feladatot. Így fent mászkáltam a híd tetején a lejutást nézegetve  amikor egy fényszóró jött mögöttem. Nem volt más mint a vonat, én a híd közepén állva néztem a közeledő szerelvényt. Azonnal felmértem a helyzetet és tudtam esélyem sincs elérni a híd végét futva a korom sötétben. Így nemes egyszerűséggel bemásztam a vonat alá a hídon. Jól tettem mert a közepén meg is lett a feladat. De miközben próbáltam lejutni sajnos rossz helyre léptem a sötétben és lezuhantam a kb 5méteres magasságból. Tökéletesen a hátamra érkeztem miközben az egyik bokám és csuklóm kifordult. Rossz érzés volt a teljes sötétségben zuhanni hanyatt és várni a becsapódást. Szerencsére nem tört el semmim és így visszabotorkáltam a kocsihoz. Társam ebből semmit nem vett észre hiszen ő a híd másik felén ténykedett még a lejutáson igyekezve. Miután némi sebfertőtlenítővel lekentük a sebeket, indítottuk a kocsit és mentünk is a Nemzeti park felé. Közben még korlátcsöveket számoltunk a sötétben de legalább elterelte a figyelmem a fájdalomról. Aztán volt más is ami elterelte a gondolataimat. Kiderült hogy a nemzeti PARK bezárt! Bejutni csak reggel 7órától lehetséges. Viszont nekünk reggel 6-ig kellett leadni a lapunkat. Így kénytelen voltam a főnököt kérlelni egy kicsit hogy minket mindenképp engedjen be. A végén a dakar, Peterhansel, bamako, és mi közös nevezőre hozásával sikerült bejutnunk, és még egy guidot is kaptunk magunk mellé nehogy eltévedjünk az egyébként egyenes úton. A gyönyörűnek mondott nemzeti PARKból nem láttunk semmit a sötétben de élveztük az utolsó 30kilométert. Több csapatot is utolértünk közben akik a nagy por miatt csak lépésben tudtak haladni. Majd a táborhelyen kerestünk egy csendes helyet ahol feldobtuk a sátrat és már mentünk is aludni. A lakóautón kiírt információ szerint az eligazítás 9órakkor lesz így, tudunk egy jót pihenni, és a világosban még lesz esélyünk látni talán állatokat is.

 

Four Finger Team Number 18

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://fourfinger.blog.hu/api/trackback/id/tr182677343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása