Four Finger and the world

 14Nap.

A reggeli eligazítás időpontjának csúszása miatt végre úgy éreztem kialudtam magamat. Legalábbis nem voltam hulla fáradt a kelés után mint az előző napokban szinte mindig. Erről egy mondás jut eszembe miszerint a horvát ember ágya mellett azért van egy kisszék mindig, hogyha felkel, és elfárad le tudjon ülni. Szóval az itatókhoz 6-7óra körül jöttek ki az állatok. Ezt természetesen elaludtuk, de ébredés után kimentünk az étterembe ahol gyönyörű helyen fogyasztottuk el a reggelinket. Tényleg felemelő és nagyon jó érzés volt az a hihetetlenül csendes és szép környezet.  A reggeli lekváros kenyér volt kávéval és tejjel. Finom és friss volt minden és a személyzet hihetetlenül kedves alázattal szolgált ki minket. Reggeli közben lettünk figyelmesek a folyóból időközben kimászó krokodilokra, amiket próbáltunk azonnal lencsevégre kapni.

A finom reggeli végeztével lementünk a táborhelyre, amit már szó szerint elleptek a majmok. Tényleg sok kis apróság ugrabugrált az emberek között, a szemétben kutakodva. Pár élelmesebb a kezéből etette a majmokat minden féle finomsággal. Ezt követően végig hallgattuk az eligazítást és szépen megvárva még az első csapatok eltűnnek a vadasparkból elindultunk mi is kifele. Hatalmas por volt még így is helyenként pedig jó pár percet vártunk és helyenként még fotózni is megálltunk a hatalmas több méteres termeszvárak árnyékában. A helyi vezetőnk, aki  természetesen egész éjjel a sátraink körül ólálkodott és még azok szétszedésében is segített, most is velünk tartott a parkból kifelé menet. Minden olyan helyen megállított minket ahol valami érdekességet vagy állatokat lehetett látni. Elmondása szerint vannak vízilovak, párducok, és egyéb nagy élőlények is a parkban de ezeket nem volt szerencsénk látni. Kiérvén a parkból megköszöntük a segítséget neki és egy kis útravalóval kiraktuk az autóból. Az első kanyar után azonnal meg kellett állnunk hiszen Badár Sanyi barátunk és csapattársa Barna lassító kézmozdulatai miatt. Barna hihetetlenül ideges volt mert mint kiderült őket már nem engedték be a Parkba este így nem tudták leadni a lapjukat sőt felvenni sem az újat. Pedig ha tudták volna hogy az eligazítást átrakták 9órára akkor kora reggel behajthattak volna a parkba és még le tudták volna adni az előző napi lapokat. Sajnos a versenybírók nem voltak lágyszívűek és bár többen kérték őket tudomásom szerint nem adták oda az aznapi feladatokat végül.

Nagyon sajnáltuk őket mert tényleg szívvel lélekkel nyomták a srácok a versenyt és amatőröket meghazudtoló módon nagyon ügyesek is voltak. Kénytelenek voltunk búcsút venni tőlük miután próbáltam Barnát kicsit lenyugtatni, és indultunk tovább az aznapi feladatok teljesítésére. Az első feladat megint egy több lehetséges választ sejtető feladat volt de ezt már megszoktuk és a pályaíró szerint gondolkozva megoldottuk a feladatot.  Az út vissza vezetett a főútra ami Kayes felé ment, mert a kis utakat nagyon benőtte a burjánzó növényzet, azok kihasználatlansága miatt. A városon keresztül haladva megint rengeteg embert, és romos állapotban levő autót láttunk.  Megint láttunk felborult és összetört kamiont ami szinte minden napos látvány ezeken az utakon.  Megint keresgéltünk egy hídon de szerencsére világosban így mivel a bokám és a csuklóm még nem volt az igazi nagyon odafigyelve de könnyen találtuk meg a feladatot. 

Jó pár könnyen megoldható feladatunk volt ezen a napon, de nagyon szép tájakon jártunk hatalmas fák között. A mai napra volt betervezve a Mali határátlépés is ezért iparkodtunk a határ felé mert nem tudtuk mennyi időt vesz majd igénybe. A szenegáli kilépés gyors volt bár egy helyen vissza kellett menni a városba pecsételni az útlevélbe. Itt már rengeteg kis cadoszedő várt minket hiszen hamar híre ment a városba hogy rengeteg toubabou (fehérember) érkezett a vámra. A szenegáli kilépés gyors és probléma mentes volt, sőt később kiderült volt olyan csapat is aki még csak kis sem lépett hivatalosan.

A Mali oldalon már kicsit problémásabb volt a helyzet hiszen rengeteg ember próbált meg egy időben a beléptető papírjáért folyamodni. Ennek az lett a vége hogy mindenkit kitessékeltek és egy asztal mögé állítottak szépen sorban. Láttuk hogy ez így nagyon sokáig fog tartani ezért megkerestem ismét a vámparancsnokot és elmagyaráztam neki hogy vannak köztünk versenyzők is akiknek sietni kéne és legyen szíves ebbe segíteni. A parancsnok szinte azonnal lereagálta a helyzetet és már kerített is egy másik asztalt és írnokot. Így a brigád két részre oszlott és sokkal gyorsabban történt az ügyintézés. Természetesen ebbe a sorba is beálltak túrások a versenyzők nem kis elégedetlenségére de ez minket már nem érdekelt hiszen vígan és sietve távoztunk a vámudvarból. A következő feladat a rendőrségi pecsét beszerzése, ami nélkül a vámpapír nem sokat ér. Ez szerencsénkre megint nagyon hamar meg volt, hiszen a turistákat külön ablaknál kezelték.  Ezt követően siettünk az esti szálláshelyre így sikerült beérnünk a limitidőre ami plusz 5pontott jelentett.  A táborhelyre érve örömmel láttuk hogy  kevés csapatnak sikerült beérni időre így megint növelni tudtuk kicsit az előnyünket a többiekkel szemben. Az esti táborhely egy puszta közepe volt ahol úgy szállt a por a nagy melegben, hogy jobbnak láttuk a közeli hotelban szobát foglalni. Ez sikerült is, így örömmel foglaltuk el a klímás szobánkat és azonnal elfoglaltuk a zuhanyzót. Később lementünk az étteremnek nem nevezhető zsúfolt meleg kis helységbe ahol próbálunk valami vacsorát szervezni magunknak. Hamar kiderült hogy a hideg sör mint olyan már elfogyott így kénytelenek voltunk üdítőzni. Rendeltünk sült csirkét is sült krumplival de kár volt. A csirke olyan rágós volt hogy nem bírtuk megenni, a kruplit majszolgattuk ami tocsogott a zsírban.

Viszont volt wifi ezen a helyen így megint tudtunk híreket adni magunkról. A vacsora végeztével amit természetesen csak részben fizettünk ki a csirke állaga miatt felmentünk a szobáinkba és kellemes kemény ágyon hajtottuk álomra a fejünket.

Four Finger Team Number 18