Az utolsó Nap.
A reggel korán keltünk, hiszen hihetetlen zsongás volt a területen amit elleptek a Magyarok és Maliak. Reggel már több csapat is ajándékozta sátrait és egyéb dolgait a helyieknek. Volt, akinek a kocsiját is kompletten szétszedték majdnem. A reggeli eligazításon a szervezők bejelentették, hogy délután 15óráig be kell érni a célba, mert ezután már nem fogadnak el nevezést senkitől. A feladatlapokat megkapva örömmel láttam, hogy van Bamakóban is feladat és a leírás alapján azonnal tudtam hol kell keresni. Titkon reméltem, hogy több feladat lesz a Fővárosban és a helyismeretem miatt itt is előnyre tudunk szert tenni. Beképeltük a kevéske feladatot a gépbe és nekilódultunk az utolsó napunknak. Jó kedvűen fütyörésztük a profit és bíztunk benne, hogy még kicsit tudjuk növelni az előnyünket. A feladatok aranyos kis falvakon mentek keresztül ahol meglepődött, de örülő falusiak vártak minket.
Természetesen a gyerekek visongva futottak utánunk miközben teli torokból üvöltötték Cado Cado…J Az egyik feladat megoldása „Buci The King” volt remélem nem arra a bucira gondolt a pálya író.. Kerestünk oszlopot megint, és az elmaradhatatlan fák sem hiányoztak a repertoárból. Bamakóban megtaláltuk Magyarország szomszédját és a „Dinópark” mellett a feliratot ami a pályaíró weblapját hirdette. Itt egy darabig megint keresgélnünk kellett hiszen sok csapat gyűlt össze és nem akartunk segíteni nekik J
Miután megvolt a fotó a legrövidebb úton a cél felé vettük az irányt. A beérkezés frenetikus volt, minden bamakón ez volt az álmom, hogy egy kapu várjon minket és emberek akik szurkolnak nekünk. Itt most minden álmunk teljesült, hatalmas tömeg fogadott minket és mi a kocsi tetején állva ünnepeltük a beérkezést. Mivel minden pontot megtaláltunk és elég jelentős volt az előnyünk, így ha minden rendben alakul meg kellett nyerünk a versenyt.
Nagyon jó érzés volt, határtalan boldogsággal. Aki ismer tudja, hogy 5 éve ez az életem, ez tölti ki nagy részét a napjaimnak. Mind a saját versenyek, mind az ilyen megpróbáltatások. Megcsináltuk!!!
Köszönöm Mindenkinek aki segített és szurkolt nekünk! Köszönöm hogy elolvastátok ezt a kis történetet. Go Bamako 2012…..
Tony Montánának……
Four Finger Team Number 18
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.