Elsőként elnézést kérek mindenkitől aki olvassa a blogomat. Sajnos az utóbbi időben nagyon kevés időm volt a frissítésre bokros teendőim és az örült svájci frank árfolyam változás tüneti kezelése miatt. Nem is olyan régen egy kis beszámolót olvashattatok a Budapest Bamako 2011 futamáról pár képpel kiegészítve. Idén ismét indultam a nagy Afrikai rohanáson és immáron hatodik alkalommal vártam a verseny kezdetét. A Bamako életem szerves részévé vált ez tagadhatatlan. Most az idei megpróbáltatásokat, kalandokat szeretném elmesélni nektek.
BUDAPEST BAMAKO 2012
A rajt előtti pillanatok...avagy a felkészülés a mesterhármasra.
Év közben több lehetséges verzió is felvázolódott az idei Bamakos indulásommal kapcsolatban. Volt terv a hajdani Dácia összerakására, Monakói hercegi csapatra és még ki tudja hány ötlet. Természetesen a tavalyi csapat is fontolgatta hogy össze áll ismét és megpróbál duplázni. A hónapok teltek és mivel szétszakadni nem bírok döntenem kellett. A döntésem a tavalyi sikerek folytatásában való reményem azaz a DB Go Go Team lett.
A csapat közben kiegészült barátommal, fotóstársammal, Peruval aki szintén többször járt Afrikában a rally keretein belül mi több 2010ben csapatával meg is nyerte a "csonka" bamakot. Rövid egyeztetések után sikerült egy használt Toyotához jutnunk ami tökéletes választás volt az Afrikai körülmények legyőzésére. A kocsi átalakítása közben elintéztük a szükséges papírmunkákat, nevezéseket, stb amiket a szigorú Bamako office megkövetel minden indulni vágyótól. A csapattagok az utolsó pillanatban ismerték meg egymást igazán így minden eddiginél izgalmasabb verseny várt ránk idén.
Szerencsére egy asszisztencia autónk is lett mint eddig minden évben aki a kerekeinket és az utánpótlás élelem és alkohol készletünket szállította magával. Az eredeti terveink sajnos dugába dőltek mert egyik asszisztencia szállító vissza lépett az indulástól az utolsó pillanatokban. Örült hajsza indult az idővel és az új vízumok beszerzésével hogy az "új"fiú indulni tudjon velünk. Szerencsére Peti egy több üzletből álló vendéglátóipari egység tulajdonosa is egyben ami megkönnyítette az italtermékek beszerzését. Bár jómagam nem vagyok túl nagy italozó hírében, eltekintve egy két apróbb "balesettől" az italkészlet beszerzésének fontos oka van, mégpedig az esti táborhelyeken történő mulatozás elősegítése.
Az idei rajtnál is jelmezes indulás volt a fő attrakció így gyorsan ki kellett találni valamit ami emlékezetessé teszi ezt a pillanatot. Az ötlet miszerint mi legyünk egy élő szójáték megalkotói szinte egy pillanat alatt született meg bennem. Mivel hárman alkottuk a csapatot a verseny autóban így jómagam a Rettenthetetlen szerepét vállaltam, még Peru valami furcsa és érdekes megmagyarázhatatlan dolog miatt a Perui szerepet vállalta. Harmadik nagyra nőtt társunk pedig a jól megszokott és ismert Sikoly szerepét vállalta az attrakcióban.
A csapat az indulás reggelén megformálta A Rettenthetetlen Perui Sikolya szójátékot amit a kilátogató embereknek szántunk találós kérdésként. Örömmel jelentem sokan felismerték a helyes megoldást bár sokaknak csak a rettenthetetlen kitalálása jelentette a megoldást.
A rajt híven az eddigi rajtokhoz ismét hideg reggelként indult. A mai napig nem értem hogy Villám hogyan tudja minden évben elintézni az eső és hómentes indulást a bamako első napján. Természetesen a kocsi bepakolása már előző este megtörtént így beöltözve kékre festett arccal várhattuk a rajongók rohamát. Idén többen hoztak alkoholos filcet hogy üzenni tudjanak a kocsinkon de sajnos elégedetlenül kellett konstatálniuk hogy idén nincsenek üzenő cetlik a karosszérián. Természetesen ez volt akiket a legkevésbé sem zavart és teljes lelki nyugalommal írták fel a buzdító sorokat a kocsi fóliázott részeire.
A riporterek és fényképészek hadával való küzdelem teljességgel reménytelennek bizonyosodott, így a velünk kilátogató családtagok barátok sajnos a háttérbe szorultak egy ideig. A rajt pillanata előtt még dobszólóval szórakoztattuk a rajongókat és az össze gyűlt tömeget a kocsik között. Már megszoktuk de mégis váratlanul ért a rajt pillanata, ami egyik percről a másikra hirtelen eljött. Gyors búcsúzkodás mindenkitől és a kocsiba vágtuk magunkat jelmezeinkben. A dobogó tetején kiszállva azonnal megalkottuk szójátékunkat, majd utolsó puszikat adva a gyerekeknek elindultunk hogy teljesítsük az első napi etapunkat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.