Four Finger and the world

Reggel korán leltünk hiszen a lapjainkat le kellett adni a versenybíróknak. Pár fáradt csapat már gyülekezett a hotel halljában kezében a lapjaival amiket hiába próbált a beérkezéskor leadni, nem volt kinek. Lényegi dolog nem múlt rajta mert a lap leadást reggel 7 ig kellet a csapatoknak teljesíteni de sokan szerettek volna már az este túl lenni rajta.A többiek elmondásából derült ki hogy sok csapatnak okozott gondott a somogybabodi terep. A versenybírók megtartották a szükséges eligazítást, válaszoltak a csapatokban felmerült kérdésekre majd a lapokat kiosztva útjára indítottak mindenkit.

Mi azonnal a kocsiba vágtuk magunkat és örült tempóban tettük meg azt a 50 métert ami a hotel és a benzinkúti kávézó között várt minket, majd a kávézóban szépen nyugodtan cappuchinót kortyolgatva a melegben felvittük a pontokat a gépünkre. Kiderült nagyjából Marsellie magasságáig vannak pontjaink , utána már csak Afrikában vár ránk feladat. Ködös, sötét, hideg volt az út eleje ami Genova felé vitt minket az autópályán. Kis kitérő, pár pont megkeresése szerpentineken dobta fel az unalmas órákat. Köztudott hogy Bamakos körökben az Európai szakasz a legunalmasabb, idegőrlőbb, fárasztóbb az egész futam alatt. Genovába érkezve rengeteg látványosság fogadott minket. Láttunk tengeralattjárót, ősrégi kalózhajót, és hatalmas bálnát is, bár nekünk inkább Garibaldin járt az eszünk akinek a háta mögött egy évszám rejtőzött. Természetesen megtaláltuk és csak hamar rájöttünk nem is egy évszám van hanem több így ez megint egy többesélyes feladat lehet. Ezután a Notre Dame épületét kerestük, bár igaz nem Párizsba hanem egy kis utcában egy arab negyedben. Miután ki fotóztuk magunkat folytattuk a maradék út lefaragását és elindultunk Picasso nyomában. 

Útközben az autópályán folyamatosan túrakategóriás csapatokkal találkoztunk de egy egy versenyzőt is sikerült beérnünk. A Picasso múzeum megtalálása egyszerű feladat volt, sajnos a megtekintésére csak kívülről volt lehetőségünk az idő hiányában. Útközben eldöntöttük hogy elérjük a másnap délelőtti kompot  hiszen Kincskeresős (kindertojás) feladataink is voltak az Afrikai szakaszon. Még megkerestük Luc Bessont Cannesban hiszen az ő közelében volt a megoldás kulcsa. Szerencsére ez sem okozott nehézséget hiszen tudtam hogy hol található a hírességek kéznyomait megörökítő járda rész. A feladat körül sok csapat ólálkodott és bár pontos szög volt megadva a kereséshez jó páran nem találták meg elsőre a megoldást. Sajnos a legtöbb esetben nagyon kell figyelnünk arra hogy az éppen arra portyázó idegen csapatok ne lássák meg a pontot amikor mi megtaláljuk azt. Tökélyre fejlesztettük az elterelést és képesek voltunk egyazon időben három különböző pontot fotózni :-) Természetesen ez játék és nem akarjuk elrontani senki játékát azzal hogy megmutatjuk neki hol a keresett pont.

Ezt követően még megkerestünk egy számot a tengerparton, megint csak szögeléses módszer keretein belül, majd elindultunk a komp felé. Útközben megbeszéltük az asszisztencia autónkkal hogy találkozunk Marseille felé egy benzinkúton. Később derült ki hogy Peti elment megnézni ST Tropezt, majd a kis utakon eltévedve majd két óra elteltével ért be minket. Gyorsan élelmiszert cseréltünk és elindultunk a komp felé. Az éjjeli vezetés nem egyszerű dolog ezt mindenki tudja. A fárasztó kilométerek egymást követik hihetetlen lassúsággal. Mivel itt is be tartottunk minden szabályt őrjítően lassan teletek a percek és a távolság a komp felé alig csökkent. Sajnos az elalvás gonosz szelleme közénk is befurakodott és az asszisztancia autónk felkenődött a szalagkorlátot helyettesítő betonelemekre. Szerencsére nem történt baj az autó jobb oldalának összes elemén át tartó mintegy 10-20cm mély karcolást eltekintve. Örültünk hogy senkinek nem lett semmi baja. Az utat folytattuk mert az elszántság erős, és örült terveket szőtt bennünk. Reggel 8-ra leértünk a komphoz, és örömmel vettük tudomásul hogy van még jegy a 10 órai járatra. Itt más sok régi barát, csapat várt minket és jókat tudtunk beszélgetni a becsekkolásra várva. Szerencsére a hajón kabin is várt minket így végre egy jót tudtunk aludni hogy viszonylag kipihenten érkezzünk meg az általam oly szeretett Afrikába.

A megérkezés Nadorba gyors volt, köszönhető ez annak hogy a kabinba szinte azonnal elaludtam így szinte elröppent az idő. A vámkezelés és a formalitások hamar lezajlottak és így az elsők között hagytuk el a kikötőt. Szerencsére volt még dirhamunk így nem kellett a váltással időt pocsékolni. A várost jól ismerem már ezért hamar kijutottunk és szorgosan róttuk a kilométereket. Úgy döntöttünk hogy folytatjuk a versenyt este is bár nem sokat aludtunk. Volt már gyorsasági feladat is amikor is egy kindertojást kellett megkeresnünk amibe papírlapok vártak minket. A feladatokat sötétben sem volt nehéz megtalálni. Bár volt olyan ami sajnos megsérülhetett mint például a kerítés ami a zérópontnál összedőlt. Az út megtalálása okozott némi nehézséget bizonyos szakaszokon de mint kiderült csak azért mert megpróbáltunk bizonyos helyeken légvonalban áthaladni. A hegyekbe érve elkezdett szakadni a hó ami még jobban megnehezítette a dolgunkat. Az egyik pontról a másikra haladva sorban teljesítettük a szakaszt. Aztán elértünk egy kiszáradt mederbe amibe több kilométert kellett megtenni egy kanyonba haladva hatalmas szikla falak között. Ez volt a legjobb szakasz talán a Marokkói részen, kár hogy nem világosban voltunk itt. Miután begyűjtöttük a pontot vissza tértünk az aszfaltra és folyattuk az utat. Sajnos az első tojást nem sikerült megtalálni de mint később kiderült másnak sem. 

A napfelkelte után már könnyebb dolgunk volt, és bár voltak feladatok amik nem voltak a helyükön, vagy legalábbis mi nem találtuk meg jókedvűen folytattuk az utat. Hatalmas fennsíkokon haladtunk és már egy egy homokosabb szakasz is eljött. Igazából a gumi választásunk, ami nem a mi döntésünk hanem a rövid határidő miatt nem volt túl jó, kicsit féltünk hogy teljesít majd a homokon. Szerencsére amíg lendületünk volt addig gond nélkül szaladtunk a homokban. A kocsi alja nagyon alacsony volt amit még jobban csökkentettünk a felszerelt tankvédővel. A következő kindertojást sikerült megtalálnunk és itt kiderült hogy az első csapat vagyunk a környéken. A nagy örömünkben kivettük az 1. számút mit sem törődve azzal hogy a 3.számú éri a három pontot. Hogy igazából miért csináltuk ezt nem tudom megmondani, talán a fáradtság vagy a verseny szabályzat nem kellőképpen alapos elolvasása miatt lehetett, de a lényeg adtunk két pontot ajándékba egy másik csapatnak. 

A tojás begyűjtése után még megtaláltunk egy emlékművet ami kb 15km-rel távolabb volt a kijelölt koordinátától az út mellett. Természetesen ezt nem fogadták el nekünk pedig szerintem nem sok mindenki találta meg az egyébként helyes megoldást :-) A szálláshelyre érve örömmel konstatáltuk hogy mi vagyunk az elsők. Így gyorsan kivettünk egy szobát, lefürödtünk, és mire az első csapatok megjöttek már kipihenve, kialudva vártuk az esti vacsorát. A vacsora alatt kiderült hogy a harmadik csapat vette ki a 3 számot a tojásból, így nekik adtuk oda a 2pontot. Gondoltuk sportszerűen cserélünk majd hiszen egyértelmű hogy mi voltunk az elsők, de hát sajnos nem így történt. A két pont az két pont, nem baj, szívesen adtuk :-) Este még tankoltunk egyet a városba, feltöltöttük a készleteinket és lefeküdtünk a másnapi korai rajt miatt.