Four Finger and the world

 1Nap….

Szóval hol is kezdjem… mesélhetnék az előzményekről, például arról, hogy beszéltek rá hogy megint induljak a „Bamakon”… de szerintem ez nem sok mindenkit érdekelne. Majd máskor más körülmények között elmesélem ez a storyt is. De most kezdjük ott ahol minden Budapest Bamako kezdődik.. a parkolóban. Reggel 6.30ra kiértem és elkezdtem bepakolni a kocsiba. Igazából percek alatt kész voltam hiszen alig volt csomagom. Társammal megbeszéltük hogy egy-egy kézitáska a maximum hiszen az autó terhelése véges és a súly nagyon fontos szempont a sivatagi autókázásban.  Nekiláttam a GPS és egyéb technikai eszközök beszerelésének az autóban.  Természetesen időm nagy részét a kilátogató ismerősökkel történő, beszélgetéssel töltöttem.  Közben megérkezett csapat társam is és folytattuk a pakolást a kocsiba. Az ismerősök közben nekiláttak feliratokat írni a kocsin elhelyezett üzenő fóliákra. Ezeknek nagy hasznát vettük a későbbiekben, hiszen minden nap jó volt nézni a kellemes hangvételű üzeneteket. A kedvencem a „hajrá Madárember” volt, de ez egy másik történet J.  

Lajbának külön köszönet a rántó kötél miatt ami szerencsére csak túlsúly szerepet töltött be az autóban mert használnunk nem kellett.  A rajt pillanata minden évben nagyon gyorsan jön el. Egyik pillanatról a másikra egyszer csak elénk ugrott egy őrző-védő emberke és közölte velünk induljunk a kapu fele. Gyors búcsú az ismerősöktől és már indultunk is az emelvényre.  Miután  bemutatkoztunk a hangosbemondóban és megkaptuk a feladatlapunkat elindultunk a nagy menetre.  Első pontunk a Wekerle telep volt hiszen a fiam elaludt és sírva hívott fel engem hogy nem tudott elköszönni és szerencse puszit adni. Így természetesen ő volt az első és legfontosabb feladatunk.  Miután megszorongathattam kicsit Eriket gyors búcsúzkodás után folytattuk a versenyt.

A következő feladat az M7 kivezetőn az AGIP kúton várt minket. Ide kabalából kellett ellátogatnunk mert társamnak és nekem is minden évben ez hozott szerencsét a „bamakon” J. Miután ezt is letudtuk a SRTU-hoz mérten örült tempóban elindultunk a következő feladat felé… ez nem volt más mint édesanyám jól bevált szerencse linzerjének begyűjtése.

Miután felpakoltuk a készletet folytattuk a versenyt. Következő célpont Székesfehérvár volt ahol a szervezők meleg teával és pogácsával hitegettek minket. Ezt meg is kaptuk nagyon finom volt köszönjük, és még egy újabb üzenet feliratot is kapunk a helyi jegyzőtől a kocsinkra.

Folytattuk utunkat a messzi dél fele. Igazából semmi érdekes nem történt, pedig már nagyon vártuk a szenzációs és gyors szakaszokat a verseny hevében.  Az autópályán betartva minden sebességi határt sok minden nem történt, azon kívül hogy pár „bamakosal” előzgettük egymást, átkiabálva, fotózva magunkat. Az első feladat már Szlovéniába várt minket szerencsére kb 2másodperc alatt megoldható volt. Így már tudjuk ki a fodrász a faluban J.  Aztán újabb hosszú kilométerek vártak minket pár betűvel számmal. Már kezdtem berendezkedni kellemes alvásra hiszen a navigáció tökéletesen dolgozott magában is az európai szakaszon, mikor hirtelen egy földutas részhez értünk. Itt a furcsaság az volt hogy egy rendőr járőr állta utunkat miszerint a tilosban járunk mert egy természet védelmi területen vagyunk. Erre ugyan tábla sem sorompó nem hívta fel a figyelmet de szó nélkül leparkoltunk. A tolmácsolást angolnyelven a társamra hagytam én pedig nekiiramodtam a sűrűnek a járőr tanácsára, hiszen csak gyalog lehet bemenni. Na az élmény fantasztikus hiszen a pont kb 900méterre volt csak, viszont az út egy nagyon kanyargós szerpentinen vezetett. Természetesen nekiálltam levágni a kanyarokat de a hó, mely helyenként térdig ért , és a sár néha nehezítette a haladást.  Végül kicsit elfáradva a hirtelen mozgástól megtaláltam a feladatot. Gyors fotó, jegyzetelés és go tovább.

Következő pont párszáz méter, oké nem lehet gond, irány a légvonal megint. Na itt kevésbé voltam szerencsés hiszen egy lejtőn jól hanyatt vágtam magamat miközben a fényképezőgépemre is estem.. Új.. jól jött neki… Szerencsére a halom sáron kívül nem esett komolyabb baja.  Viszont a jobb kezemet jól megütöttem miközben próbáltam tompítani az esést. Na mindegy mentem tovább hiszen már csak párszáz méter volt hátra. Ekkor jött a felismerés a GPS már csak 180métert mutatott de az kb 180méterrel fentebb is volt.  Nekiálltam a mászásnak a kb 65% emelkedőn.  Pár csúszás és esés után, jó-jó meg kis pihenések is voltak, megérkeztem a ponthoz. Itt lehetett volna a leggyorsabbnak is egy palackot találnia de erre már esélyem sem volt. Természetesen megpróbáltam azért megkeresni de reménytelen volt. Gyors fotó, jegyzetelés és indultam vissza. Egy jó 30perc séta után vissza értem a kocsihoz, útközben több csapattal is találkozva akik valahogy bejutottak a zöldterületre kocsival. Ők mondták hogy már nagyon várnak lent. Sietősre vettem a lépteimet és szaladtam a kocsinkhoz. Mire odaértem már senki nem volt ott csak a társam idegesen mert azt hitte bajom esett. Kiderült közben a rendőrök és a vadászok is elkezdtek keresni mert megijedtek hogy valami bajom esett és eltévedtem az erdőben, többen még medvét is emlegettek J. Miután kifújtam magamat és levettem az átizzadt ruháimat kimentünk a főútra és folytattuk utunkat. Természetesen megálltunk az út szélén elkeseredetten igazoltató szervek mellett is akiknek nagy kő eset le a szívükről mikor meglátták az eltűnt embert személyemben.  Folytattuk az utat és jöttek az érdekesebb feladatok is. Közben ránk sötétedett ami természetesen nem nekünk kedvezett. Utunk során gyönyörű helyeken jártunk de sajnos a sötét miatt nem sokat láttunk belőlük, viszont  kerülő utak, eldugott várromok, és agyon fagyott motorosok voltak a palettán.

Hihetetlenül hosszúnak és soknak éreztük a majd 1200km szakaszt. A SRTU miatt mindenhol be kellett tartanunk a sebességi szabályokat, ezt a teljesen üres olasz autópályán tudtuk a legnehezebben tartani. Itt jobb híján 128-129 km tempóval előzgettük egymást pár hullafáradt bamakossal hogy ne aludjunk el. Késő hajnalban érkeztünk meg a Genovai szálláshelyhez ahol kb 30percet tudtunk aludni a kocsiban. Utána feladatlapok leadása eligazítás és az új feladatlapok felvétele Közben kiderült hogy két lehetséges útvonal közül kell majd választanunk így a szerencse is közbeszólhat a versenyben.... A lényeg hogy kipihenten  és frissen neki álltunk a második napnak azaz a 3napos szupermaratonnak… ..

Four Finger Team number  18