Four Finger and the world

7nap…

Első hely… J Reggel az eligazítás előtt derült ki hogy átvettük a vezetést a versenyben. Háromszor is meg kellett néznem, de igaz volt! Reménykedtünk benne, hiszen 100% napokat produkáltunk mostanában. Így számunkra egy örömteli eligazításban volt részünk.  A feladat lapok átvétele után gépiesen álltunk neki a gépelésnek és koordináták bevitelének. Természetesen szájunk sarkában ott volt a mosoly az elért eredmények miatt.  Boldogan és természetesen a profit hallgatva vágtunk neki a napnak. A mai napra kellemes és gyors szakaszokat ígéretek. Szerencsére az első pontok megtalálása megint könnyű volt.  Bár az egyik feladatnál sok csapat járkált fel és alá nem találva a pontot, végig mászva az összes vízátfolyót, ami az út alatt vezetett. Hosszan tartó nézelődés után elkezdtük a betonról levakarni az agyagos homokot és egy bozótos részen előkerült a megoldás is. Gyors fotó megint és már mentünk is tovább dél fele. Hamarosan rámentünk a pisztre ami a sivatagba vezetett. Itt egy nagyon jó és széles út fogadott minket, gyakorlatilag ameddig a szem ellátott egy nagy széles piszt volt az egész terület. Végre élvezhettük az afrikai száguldást, ugyanis lakott területen kívül a földutakon 120km/h volt a megengedett sebesség. Zene felhangosít, ablak leteker és indult a buli J Végre megnézhettük hogy viselkedik a kocsi a nagyobb sebességnél terepen. Szerencsére a jó kis AT gumik nagyon jól viselkedtek és biztosan tartottak az úton.

Megint voltak jó feladatok, könnyűek és gyorsan megoldhatóak. Menet közben sokszor futottunk össze más csapatokkal, akikkel meg álltunk fotózni egymást, és klassz porolós képeket készíteni. 

Meg találtuk a Tescot aminek az ablakait kellett megszámolni. Lemásztunk egy víztározóba ahol hatalmas skorpiók vártak minket.

Keresgéltünk gyorsasági feladatot romos ház maradványokban. Találkoztunk egy Defender Santana ,teherautóval aminek a platóján 3 Teve volt. Emlékeim szerint ez a legtöbb teve amit eddig kis kocsi platóján láttam. Megtaláltuk a régi spanyol utat is, itt a feladat megtalálásához még kicsit sepregetni is kellett. És végre elkezdhettünk homokozni is, ugyanis itt már klassz dűnék lepték el az utat. Megtaláltuk a híres gumiszerelő Asalama’s műhelyét is könnyedén hála a helyismeretnek hiszen Layounne szinte már a harmadik otthonom.  Sőt a reggeli eligazításnál kaptunk egy fényképet ami egy kaput ábrázolt és a kérdést hogy mi a hely neve. Azonnal tudtam már reggel hogy melyik étterem kapuja ez hiszen néha szoktam itt étkezni és kihasználni az ingyen wifi lehetőségét.  Mint később kiderült a szervezők ezen a napon két féle feladat lapot adtak ki de ezt nem mondták el senkinek. Így próbálták megnézni milyen csapatok dolgoznak össze.  A trükk bevált és rögtönk kirajzolódott egy két csapat összmunkája akikre sokkal nagyobb figyelmet fordítottak innentől.  Az egyik leg kellemesebb nap volt ez hiszen rengeteget tudtunk fotózni, és élvezni a sebességet. A táborhelyre természetesen megint sötétben értünk be de más szinte meg is szoktuk ezt. Itt találkoztunk végre az asszisztencia autóinkkal is. Mint kiderült a hangos kalapálásból éppen kasztnizták a z egyik Land Rovert mert valami féktávolság probléma miatt egymásba szaladtak. A kár nem volt komoly, egy fellépő és egy lámpa bánta az esetet. Az üvegbúra helyett egy átlátszó fólia lett felhelyezve a lámpára és már meg is oldódott a probléma. Még a lökhárító kalapálása eltartott egy darabig  de mi közben elmentünk sátrat építeni. Apropó sátor… Az érdekessége a sátramnak az volt hogy minden este valahogy másképp nézett ki. Jó esetben a belső rész és a külsőrész ajtónyílása egyezett, ugyan de más magasságban vagy szögben. A tartókeretek normális alakzatban két félkört formáztak, de jelen esetben minden éjjel valami egészen más alakzat lett belőle.  Na a lényeg hogy minden reggel jókat mulattunk a sátor kinézetén, nemhiába, valahogy mindig is utáltam a sátorépítést. Megfogadtam, hogy legközelebb én is 2mp sátrat viszek bár igaz, hogy reggelente sokan küszködtek a sátor össze hajtásában így az időt tekintve kb ugyan ott tartunk de az igazsághoz hozzátartozik hogy este senkinek nincs kedve szórakozni a sátorállítással még reggel jó esetben világosban kicsit egyszerűbb a szívás. Itt is volt fürdési lehetőség így megint tisztán, de fáradtan mentünk aludni. Éjjel, az óceánpart zúgása és a szél fújása zavarta egy darabig a csendhez szokott fülemet, de később elnyomta ezeket a zajokat a lengyel White Elephant Toyota autójának hangja. Valami számomra érthetetlen oknál fogva minden éjjel 30-40percet járatták az autót, kompresszort és minden egyebet, ami hangot ad. Dakaros közvetítésekben látható komplett szervizt csináltak minden éjjel a lengyel autókon.  Ebben a hangos zűrzavarban végre sikerült elaludnunk és aludnunk egy jót.

Four Finger Team Number 18