Four Finger and the world

 8nap…

Reggel eligazítás, nem  megnyugtató  de előny még mindig. Feladatlapok, laptop, GPS, indulás. Az első feladat egy körforgalom megtalálása amiben egy halat tart valami. Azonnal beírtam a választ hiszen láttam ennek a szobornak az átadását is nemrég. Természetesen odamentünk hogy a fotónk is meglegyen róla, majd nekiálltunk megkeresni az utcát amiben egy iskola volt. Hasonló nevű helyet találtunk és meg is volt benne az autós iskola, de mint később kiderült a feladatot törölték hiszen el volt írva a név. A következő pont az óceánpartra mutatott. Itt megint csak jól jött a helyismeret hiszen egyetlen helyen lehetett lejutni a ponthoz a meredek sziklafal övezte partvonalon, és az is kb 5kilométerrel a pont előtt volt. Ezt sok csapat nem tudta és ők egy kiadós reggeli sétával kezdték a napot. Itt az egyik feladat nem volt meg bár becsületesen végig kerestük a környéket, ügyelve arra hogy minden felé hagyjunk nyomokat hiszen a homokban könnyű volt követni minket más csapatoknak. 

Utána megint kellemesen autózható pisztek következtek, egyszerű gyors feladatokkal. Miután kikeveredtünk ismét az aszfaltra már nem volt sok hátra a Dakhlai termálfürdőhöz. Itt kellemes forró vízben fürdettük meg habtestünket.  Egyszer még a szappan is leesett de egyikünk sem mert lehajolni érte, túl régóta voltunk úton J A fürdést követően elmentünk a Ráktérítő táblájához ahol tiszteletüket tettük és némi ajándékot hagytunk a táblánál. Itt is sok csapat áldozott éppen a tábla szentélyének.

Pár méterrel odébb az egyik feladat megoldása a Ráktérítő volt hiszen a tábla nem pontosan a ráktérítőn van elhelyezve. A mai nap rövid volt hiszen oda kellett érni  a határra hogy reggel mielőbb át tudjuk menni. Sajnos azonban történt valami ami keresztül húzta a számításunkat. A sötétben haladva közeledve az utolsó benzinkúthoz, ami egyébként már nem az utolsó mert a határon is kinyitott egy kút, egyszer csak lámpafényekre és elakadás jelzőkre lettünk figyelmesek. Reménykedtünk hogy nem közülünk való, nem bamakos szenvedett balesetet. Ezen a szakaszon rengeteg a baleset hiszen az út széle csúnyán le van töredezve és ha nem figyel egy pillanatra a sofőr akkor csúnya durrdefektet kaphat. Sajnos most is ilyesmi történhetett és egy amerikai csapat egy jobb kormányos Land Roverrel fejre állt. Természetesen azonnal megálltunk és felmértük a helyzetet. A sebesülteket ápolgatták de szerencsére komolyabb sérülés nem történt. Az egyik lánynak a feje vérzett és ez nem volt túl megnyugtató de teljesen jól érezte magát már a történtekhez képest. Azonnal nekiláttunk a kocsi mentésének. Esőkörben áramtalanítottuk az autót és rögzítési pontot kerestünk rajta. Megkértem Barátomat Jureket hogy a böszme nagy Ivecojával húzza meg a kocsit. Így simán talpra tudtuk állítani az oldalán fekvő autót. Ezután neki álltunk a károk felmérésének. A kocsi elég ramaty állapotban volt és az utasok örülhettek hogy épp bőrrel szálltak ki belőle.

Elmondható hogy az angol beteg az egyik legbiztonságosabb autók egyike és ezt most be is bizonyította. Hamar megállapítottuk hogy az autó működő képes, csak egy két hibát helyre kell hoznunk. Első körben kicseréltük a jobb hátsó kereket ami a balesetet okozhatta. Ezt követően belül kicsit összébb pakoltuk a dolgokat majd visszaszereltem a rádiósmagnót a helyére. Így már zenét is hallgathattunk. Próbáltuk kicsit humorosra fogni a dolgot hiszen az áldozatok nagyon szomorú szemmel nézték az eseményeket. Közben több csapat is elhaladt mellettünk volt aki kiszólt segíthet e volt aki pár fotót csinált és elhajtott kérdezés nélkül.. magyarok voltak… A srácok hirtelen nem tudták eldönteni hogyan tovább mi legyen. De biztosítottuk őket hogy járt már sajnos más csapat is így a bamakon és egy plexilapos szélvédővel ugyan de teljesítették a távot. Tehát feladásról szó sem lehet csak az előre a megoldás. Miután ebben megegyeztünk és sikerült egy kis lelket önteni a srácokba neki kezdtünk az autó beindításának. Elmondhatom hogy az aksisaruk felhelyezése után a kocsi gyújtás kapcsolója elfordításakor azonnal beindult. Nagy öröm újjongás közepette megpróbáltam vissza menni az aszfaltútra egy meredek domboldal megmászásával. A kocsi vidáman neki iramodott de pár másodperc múlva elfogyott a lendület. Sajnos mint kiderült a tank beöntő nyílása is megsérült és az autó azon az oldalán feküdve elfolyt az összes üzemanyag. Folytattuk a karbantartási munkálatokat és egy vékony gumicsőből, Pet palackból és egyéb dolgokból összeállított szerkezettel sikerült 10litert belepréselni a tankba. Újabb indítási kísérlet és a motor most már vígan dalolt. Már indultam volna neki megint a dombnak de az első kerék felől sziszegés hallatszott. Még egy defekt. A szerelés folytatódott, gyors kerékcsere, szerencsére volt bent még egy pótkerék a kocsi csomagterében, a jóistennek hála hogy a boruláskor nem szabadult el és nem ütötte szét a bent ülők fejét, így gyorsan kicseréltük azt is. Így nekilendülve most már simán fel tudtam állni az aszfaltra vele. Első körben úgy volt, hogy én vezetem a kocsit és be is öltöztem a feladathoz, de végül az egyik amerikai srác barátja vette át a volánt, hiszen tudták hogy versenyben vagyunk és sietnünk kell hogy tudjunk pihenni. Elbúcsúztunk tőlük és elindultunk az utolsó, nem utolsó kút felé. Itt már nagyon fáradtak voltunk ezért úgy döntöttünk nem alszunk a zajos határon, hanem kiveszünk szobát és megpróbáljuk kipihenni magunkat. Reggel korán kellett ugyan indulni, mert innen még 75km kellett megtennünk a határig. De a szoba és a jó ágy minden árat megért.  

Four Finger Team Number 18