Four Finger and the world

 3 napos szupermaraton….

NA folytassuk.. Szóval valahol ott hagytam abba hogy kb 30perc szieszta a hideg kocsiban ülve és már mehettünk is az új feladatlapokért. A reggeli eligazítás szerencsére bent volt a hotel halljában így kicsit melegedhettünk. Az eligazításon kiderült hogy a 3napos szuper maraton alatt két különböző útvonalat lehet választani. Természetesen különböző pontszámokkal is. Ezt elsőre nem igazán értettük de rábíztuk magunkat a szerencsére.  A pontokat szokás szerint nyugiban a melegben vittük fel a laptopra majd onnan a GPS-ekre. Rövid tanakodás és kávézás után elindultunk hogy meghódítsuk Európa maradékát is. Egy nagy csokor feladat volt Monacoban. Első felindultságból ezt ki akartuk hagyni hiszen az idő és a kompozás fontos tényező a versenybe, de aztán végül lementünk és begyűjtöttük ezeket a pontokat is. Az egyik feladatnál, mint később kiderült két szám is volt az oszlopon, ezt megóvhattuk volna de sajnos az állandó késő éjjeli beérkezések erre nem adtak lehetőséget L Lementünk a híres Monte Carlo Casinóhoz és kicsit dolgoztunk a sajtónak is, kattogtak a gépek, majd mentünk tovább pontvadászni.

Volt megint egy nagyon szép feladat egy kis városkában ahol Napóleon házát kellett megkeresnünk, hihetetlenül szép és aranyos kis utcában. Itt jó néhány csapat össze gyűlt és keresgélte a feladatokat egy darabig.  Miután végeztünk itt is folytattuk az utunkat francia országban. A nap nagy részén az autópályán haladtunk. Érdemleges dolog nem nagyon történt. Sok csapattal előzgettük magunkat az örült rohanásban amire az SRTU lehetőséget adott J  Erre a napra már nem hagytunk sok feladatot hiszen úgy döntöttünk aludnunk kell kicsit. Lejutottunk egy formula 1 hotelba ahol végre aludhattunk egy kicsit egy kellemes fürdőzés után.  Este lefekvés előtt még a Vadludak Team finom pálinkáját kortyolgattuk, amitől mindenkinek kellemesen vörös feje lett, majd álomra hajtottuk fejünket. 

A reggel fáradtan indult. Megbeszéltük hogy 5kor kelés és 30 perc készülődés után indulunk. Mondanom sem kell 5.30kor már a 6ik szundit nyomtam el a telefonomon. Aztán nagy nehezen össze szedtük magunkat és a csapatot  és nekivágtunk a folytatásnak. Az első pontokat még a reggeli sötétségben kellett megtalálnunk. Köszönjük szépen a reggeli tornát hiszen az egyik feladathoz megint sétálni kellett egy jó 15percet mindenféle terepkörülmények között.  Folytattuk az utat és megint régi várrom és egyéb finomságok vártak minket. Szépen haladva gyűjtögettük a feladatokat miközben a kocsiban bömbölt a Profi zenéje. Ez elég jó kedvet hozott nekünk és el is határoztuk hogy ez lesz a csapat számunk. Némileg gondolkoztunk mert a másik esélyes a híres Pityke őrmester zenéje lett volna ami a társam csengőhangjaként funkcionált. A kellemes autókázást egy sms szakította félbe. A versenybírók küldtek smst nekünk miszerint gond van a nyomkövető rendszerünkkel. Senkinek nem kívánom azt az érzést. Azonnal végig futott rajtam hogy fasza.. legalább lesz mibe belekötni ha nyerésre állunk. Azonnal megálltunk és megnéztük a szerkezetet, sajnos nagyon mélyen lett beépítve a műszerfal alá de láthatólag minden kábel a helyén volt. Én hívtam a versenybírókat és tájékoztattam őket hogy nálunk elvileg minden rendben van. Közbe társam hívta a szolgáltató központot ahol megnyugtattak hogy ad a jeladó csak valamiért nem tudják kirakni az online oldalra. Megmondták az aktuális poziciónkat is így megnyugodtunk és folytattuk az utat. Itt le kellett menni a tengerpartra egy világító toronyhoz. Ez egy nagyon szép szakasz volt, rövid, de végig homok legalább. Itt végre tesztelhettük kicsit a kocsinkat is hiszen a homoktól kissé tartottam. Szerencsére remekül viselkedett és még zárakat sem kellett bekapcsolnunk. Kicsit bohóckodtunk a homokban majd mentünk tovább a dolgunkra.

Az egyik következő feladatcsokor egy nagy sziklás hegyorom lábánál volt. Itt már több csapat is tevékenykedett nem találván a feladatot. Az első betű megtalálása egy romos épületben pár percet vett igénybe hiszen első körben be kellett mászni az emeletre. Ezután egy kellemes és hosszú séta várt ránk a sziklák közti kacskaringós ösvényen. Az elején nagy arccal neki indultunk futva de aztán kissé le lohadt a lelkesedésünk. Elég sokat kellett sétálni gyorsított tempóban mert messze volt a feladat. Aztán egyszer csak elállták az utunkat. Három hatalmas ismétlem hatalmas és nagyon szőrős szamár állta el utunkat. Én vidáman közéjük vágtattam és folytattam utamat de a társam megállt. Mint kiderült súlyos szamár fóbiában szenved mert egyszer régen volt valami incidense a szamárral… Kb 5-6perc Dr Csernust idéző nyúl vagy  galamb idézeteket mondogatva neki a végén még azt is sikerült elérnem hogy megsimogatta az egyik fejét.

Majd e rövidke incidens után megtaláltuk a feladatot is. Mondjuk már alig látszódott belőle valami de a fotó bizonyító erejű.  Gyors vágta vissza a kocsihoz, apró meg akadással hiszen a szamarak vissza felé is az úton tanyáztak, sőt még veszélyesebb alakzatban hiszen a hátsó részük helyezkedett el felénk. De miután kicseleztük őket és lefotóztuk az elfelejtett feladatot kb 20 perc múlva már a kocsiban ültünk lihegve. A következő feladat egy hídon volt spanyolországban. Lakat a hídon… hm erős fejtörést okozott nekünk hiszen a spanyollakat alakját viselte a korlát és a kandeláber is. Mint utóbb kiderült itt hibát követtünk el mert a megadott ponttól kb 200méterre a hídon tényleg volt egy lakat a korláton. Na mindegy legalább kipróbáltuk spanyol tudásunkat is J

Haladtunk tovább hiszen lassan megint eljött közénk nem túlzottan szeretett barátunk a sötétség.

Egy feladat csokor megközelítése nem volt túl egyszerű feladat a szürkületben. Természetesen a kocsi épségére és a gumik állapotára különös tekintettel kellett lennünk így lassan haladtunk fel a kocsi szélességnyi kis úton a feladatokhoz. Itt az első két feladat megtalálása nem okozott különösebb nehézséget viszont az egyik utána következő már érdekesebb volt. Itt nagyjából 30percet töltöttünk el miközben megjöttek a szlovákok is. A kocsik lámpájával világítva jártuk át többször is a feladatot. Miután itt is végeztünk egy nagyon kellemes lejtős aszfalt úton haladtunk vissza az autópályára. Az út a spanyol Vuelta bringás verseny egyik etapja volt, így tele volt írva mindenféle reklám feliratokkal.

Az autópálya előtt gyorsbevásárlást tartottunk egy helyi zöldségesnél, hiszen vitamin készletünk fogyóban volt. Miután feltöltöttük a készletet már nyomtuk is a pedált tovább. Este még neki álltunk padokat számolgatni egy téren. Meg hatalmas horgonyt fotózni a körforgalomban ahol rögtön lerohantak a helyi rendőrök, mert mint kiderült az egyik épület épp a városi rendőrség épülete volt és azt gondolták a felmatricázott rali autóból kiszálló fotósról, hogy őket akarja fotózni J

Miután kidumáltuk a helyzetet utunkra engedtek és begyűjtve még két feladatot, meg sem álltunk a kompig Tarifánál. Itt úgy voltunk tájékoztatva, hogy reggel 6órakkor indul a komp de 8 óra lett belőle. Így volt időnk aludni megint a kocsiban. Társam nem szórakozott és kidobta a 2mp sátrát a parkoló autók között.  Így legalább ő kinyújtott lábbal tudott aludni. Reggel arra keltünk hogy a Vadludak főembere üti veri az ablakot a kocsin hogy indulás van a kompra. Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam és azt sem tudtam hol vagyok, nem hogy még azt hogy fiú vagy lány egyáltalán.  Gyorsan elküldtem a többieket jegyet venni addig én beálltam a sorba. Itt már beért minket a barátom is aki kis késéssel tudott csak indulni de hozta utánunk lelkesen a terepkerekeinket is. Szegénykém itt még nem sejtette hogy később ő lett a mumus miszerint állítólag látták ahogy nekünk gyűjti a pontokat J

Érdekes lehetett mert a komp után a kerékcserét követően ő Rabatba ment ahol el is töltött 4-5napot vízumvadászat közben.

De ne szaladjunk előre. Tehát beálltunk a kompra és már úton is voltunk Marokkó felé. A komp szerencsére nem tartogatott meglepetéseket mint például a 2008 bamakon ahol vissza fordult velünk a vihar miatt. Gyors komp lévén hamar átértünk és már vágtatunk is neki a határátlépésnek. Tapasztalt Afrika utazóként nem jelentett nagy gondot a határátlépés de persze nem hagyhattuk ki a röntgent sugarat. Minden áron megakartak vizsgálni minket mármint a kocsikat hogy nem rejtegetünk e valamit benne. Miután megnyugodtak össze vissza sorrendben de átengedtek minket a nagy rácsos kapun,  Welcome Marokko.  Gyors pénzváltás és megbeszélés után indultunk is a gumis műhelybe. A megfelelő műhelyt Tanger külvárosában találtuk meg, légkulcs, emelőpad stb. Rögtön megalkudtunk a főnökkel és már neki is kezdtek a kerékcserének. Természetesen azonnal kiderült hogy a levegőkulcs nem jó, és az emelő sem működik így nem volt sokkal gyorsabb mintha bármelyik kis garázsnál megálltunk volna. Miután végeztünk a kerekekkel gyors búcsú a havertól és elindultunk pontokat gyűjteni hiszen ezért jöttünk ide vagy mifene. 

Az első feladat megtalálása légvonalban tűnt a legjobb választásnak. Így gyorsan lekeveredtünk az útról és egy helyi ember háza mellett elindultunk a pusztában. Hamar kiderült hogy nemrég esett az eső mert egy bucka után azonnal elsüllyedt az autónk.

Az is kiderült hogy a terepgumik nem sárgumik, sőt a hátsó difizár sem ér sokat ha mind a négy kerék tengelyig a sárban van. Sebaj megjelent a helyi tulajdonosa a területnek és hozott nekünk homokvasakat. A rozsda állapotából kb 20-30évesnek taksáltam őket, lehet még az első dakarosok hagyták el itt. Hamar aláraktuk a kocsinak és ki is derült hogy semmit nem érnek. Na jó ez így nem megy elő az emelővel és a lapátokkal. Mire kiszedtük a cuccokat egyszer csak egy zöldes kékes autó bukkant fel a dombtetőn. A Vadludak Team felmérve a helyzetet azonnal a segítségünkre sietett. Szerencsére volt csörlő is az autójukon így nem kellett bejönni a lápos talajra, egyébként alaptomos talajról beszélünk mert külső szemlélő számára egy egyszerű füves terület volt J

Miután kirángattak bennünket a szarból, köszönjük utólag is, folytattuk a menetelést fel a szélmalmokhoz. Itt begyűjtöttük a pontokat és már viharoztunk is a sebességet kontrolálva a gyorsasági feladatért. A futam alatt a legnehezebb a sebesség betartása volt. A 2009 események miatt erre most különösen nagy gondot és figyelmet fordítottunk. Szerencsére egyszer sem szegtük meg a sebességi szabályokat a futam alatt, illetve egyszer igen de sajnos nyomos okunk volt rá de erről később. Tehát a gyorsasági feladatot elvitték előlünk mi meg kereshettük a feladatot a buszmegálló tetején. A nap többi része tartogatott nekünk folyóátkelést, patakokat, sáros földutakat, és pici településeket amiket alig lehetett megtalálni.

Az egyik feladat megtalálása különös nehézséget okozott hiszen az összes odavezető földút leszakadt, vagy járhatatlanná vált. Majdnem 3órát szántunk erre a feladatra és eljött az amit nem szoktunk megtenni. Feladtuk a keresést és mentünk tovább hogy ne kockáztassuk a 3napos feladatlapunkat.  Még bementünk Fes-be megoldani a feladatokat. Aki járt már erre tudja hogy nagyon szép és csodálatos hely.  Viszont éjszaka a város egész más arcát mutatja. Társam nekiindult egy sétáló utcának hogy megtalálja a feladatot de egy helyi őr óvva intette tőle hogy egyedül menjen be a sikátorokba. Így megvárva egy másik csapatot együtt mentek a feladatért. Telt múlt az idő és elkezdtünk idegeskedni mi akik ott maradtunk a kocsikra vigyázni. Megjöttek Ulrichék is de nem engedtem be őket a sikátorokba egyedül. Sejtésem beigazolódott mert 10 perc múlva hívott a társam hogy megtámadták őket és a rendőrök menekítették ki őket. Adott egy GPS koordinátát így egy feladattal több lett nekünk estére. Azonnal kocsiba vágtuk magunkat és téptünk az adott koordinátára. Szerencsére nem volt senkinek semmi baja az ijedtségen kívül. Mint az kiderült a turista látványosságnak számító sikátorok este veszélyes negyeddé változnak. Folytattuk utunkat és megint hajnalban sikerült megérkeznünk a táborhelyre. Mozgalmas 3 nap volt mögöttünk összesen 9óra alvással.

De hát mi akartunk bamakozni J

Four Finger Team Number18